Az „interszubjektív tér” nem egy mindennapi kifejezés, a pszichoanalitikus és pszichoterápiás irodalomban találkozhatunk vele a leggyakrabban. Az alábbiakban kísérletet teszek a mélyebb megértésére.
Az interszubjektivitás gyökerei
Az interszubjektivitás koncepciója számos tudományos területen feltűnik, különösen a pszichoanalízisben, a pszichoterápiában és a filozófiában. Itt van néhány neves személy és munka, amelyek a témával foglalkoznak:
- Edmund Husserl: A fenomenológia alapítója, aki a transzcendentális interszubjektivitás fogalmát fejlesztette ki. Munkái között említésre méltó a „Krisis” és az „Én és a másik tudat”.
- Maurice Merleau-Ponty: A testfenomenológia és az interszubjektivitás kérdései kapcsán is jelentős munkákat alkotott. Munkái közül a „A viselkedés pszichológiája” és a „A test fenomenológiája” említhetőek.
- Daniel Stern: A csecsemők és kisgyermekek interszubjektív élményeivel foglalkozó pszichológus és pszichoanalitikus. A „Csecsemők interperszonális világa” című munkája jelentős a területen.
- Robert D. Stolorow, George E. Atwood és Bernard Brandchaft: Az interszubjektív pszichoanalízis iskolájának képviselői, mely a pszichoanalízist egy interszubjektív keretben értelmezi. A „Psychoanalytic Treatment: An Intersubjective Approach” című munkájuk a témával kapcsolatos.
- Jessica Benjamin: A pszichoanalízis és a feminista elmélet terén dolgozik, és jelentős munkákat írt az interszubjektivitásról. „The Bonds of Love” című munkája az interszubjektív kötelékek kérdését tárgyalja.
Husserlről bővebben
Edmund Husserl egyike a modern fenomenológia megalapítóinak. A fenomenológia mint filozófiai módszertan azt kutatja, hogy az ember miként éli meg és értelmezi a világ jelenségeit. Husserl a „Krisis” című munkájában azt vizsgálta, hogy a tárgyi világ hogyan jelenik meg a tudatban, és hogy az egyéni tudat milyen mértékben kötődik más tudatokhoz.
- Jelentések a tudatban: Husserl szerint minden, amit megtapasztalunk, egy jelentést kap a tudatban. Ez a jelentés nem csak objektív, mert az egyéni tapasztalatainkon és értelmezéseinken alapul. Azaz egy fa nem csupán egy fa, hanem az, amit mi magunk értünk alatta, ahogyan azt észleljük és értelmezzük.
- Más tudatok által létrehozott jelentések: Husserl érdeklődése középpontjában a kérdés állt, hogy mennyiben függenek össze az egyéni tudatok. Ha két ember egy fa előtt áll, vajon ugyanúgy észlelik-e? Ezen kívül mennyiben hatnak egymásra az észlelések? Husserl ebben az összefüggésben beszélt az interszubjektivitásról.
- Az interszubjektivitás és a tárgyi világ: Míg az objektivitás a tárgyi világ egységes és közös észlelésére utal, addig az interszubjektivitás az egyéni tudatok kölcsönös befolyásolását és kölcsönös értelmezését jelenti. Nem csak azt vizsgálja, hogyan észleli az egyén a világot, hanem azt is, hogy miként észleli a világ jelenségeit együtt más tudatokkal.
- Közösségi elismerés: Husserl szerint az interszubjektivitás nem csak az egyéni és a tárgyi világ közötti kapcsolaton alapul, hanem a másik emberrel való kapcsolaton is. Az emberek nem csupán objektumok a világban; ők is tudatok, akikkel kölcsönösen elismerjük egymás létét és jelentőségét. Ez az elismerés alapvető ahhoz, hogy az egyén képes legyen értelmezni a világ jelenségeit és megérteni mások nézőpontját.
Összefoglalva, Husserl a „Krisis”-ben azt vizsgálta, hogy az egyéni tudat miként értelmezi a világot és hogyan kötődik más tudatokhoz, valamint hogy ez az értelmezés mennyiben alapul a másik emberrel való kölcsönös elismerésen.
Interszubjektív tér az Ultrarövid Terápiában
Az interszubjektivitás a két vagy több személy közötti kölcsönös, közös megértésre, érzésekre és kommunikációra utal. Az interszubjektív tér ebben az értelemben egy kölcsönös érzelmi és kognitív térként jelenik meg, amelyhez a konzulens biztosítja a feltételeket, és a konzulens és a kliens együttesen hoznak létre és osztanak meg a konzultáció során.
Ebben a térben az érzések, gondolatok és reakciók szabadon mozognak és fejeződnek ki. Itt a két résztvevő (kliens és konzulens) nem mint két elkülönült egyén létezik, hanem mint egy egymással kölcsönhatásban álló egység, ahol a kommunikáció mélyebb és intenzívebb. A két fél között kialakul egy biztonságos és támogató kötelék, amely lehetővé teszi az őszinte és nyitott kommunikációt.
Kötődésmentes, előzetes ismeretség és jövőre vonatkozó elvárások nélküli interszubjektív tér az Ultrarövid Terápia során
Az Ultrarövid Terápia során az interszubjektív tér kötődésmentes. Ezzel a módszer (UT) lemond a konzulens és a kliens közötti kötődéséről, azaz nem hagyja, hogy a résztvevők előzetes elvárásai, előítéletei vagy félelmei befolyásolják a kölcsönös kapcsolatot és kommunikációt. Ebben a térben a két fél nem terheli egymást előző tapasztalataik, elvárásaik vagy kötődéseik terhével. Inkább a jelenben és a jelenlegi érzéseikben és gondolataikban élnek, ezzel jelentősen megnövelve az Ultrarövid Terápia hatékonyságát, és erősíti a klienst az önállóság és az életével kapcsolatos felelősségvállalás tekintetében.
Az interszubjektív tér jelentősége az Ultrarövid Terápiában
Ebben a biztonságos és támogató térben a kliens képes mélyen belemerülni saját érzéseibe és gondolataiba, feltárni traumáit és félelmeit, és aktívan részt venni a gyógyulási folyamatban. A konzulens, mivel ebben a térben van, képes mélyen érteni és érzékelni a kliens állapotát és reakcióit, és így hatékonyabban tud segíteni neki.
Összességében az interszubjektív tér lehetővé teszi a mély és hatékony kommunikációt és kölcsönhatást a konzulens és a kliens között, ami elősegíti a gyógyulási és fejlődési folyamatot.
